Az alma aszalása:

Nyersen fogyasztva segíti az emésztést, vitamin-, foszfor- és almasav-tartalmánál fogva az agyra jótékonyan hat, a vese és a máj működését is szabályozza.

Tisztítsuk meg az almát a héjától és a magházától, majd vágjuk kb. 1cm-es szeletekre. A szeleteket mártogassuk meg citromos vízben, majd csepegtessük le. A szeleteket helyezzük úgy a tálcákra, hogy a szeletek ne érjenek egymáshoz, és helyezzük el az aszalóban. Az aszalás kb. 70-80 fokon történhet, ami egy napos időben az aszalóban fellép. Egy napos aszalás után forgassuk meg a szeleteket, majd a nedvességtartalmuk a 70-80 %-ról kb.15 – 20%-ra történő csökkenésével az aszalvány elkészült. (Egyszerűen úgy győződhetünk meg erről, hogy az aszalványt két ujjal nyomjuk össze, és ha nem enged levet, akkor jó.) A napos idő függvényében ez lehet 3-5 nap. A napelemet forgassuk naponta többször is a nap irányába, ezzel a teljesítménye folyamatosan megmarad, és az aszalás felgyorsulhat. Az aszalt szeleteket egy jól szellőző tasakban száraz, hűvös helyen tárolhatjuk. Hűtőgépbe soha ne tároljunk aszalványt. Természetesen a hullott gyümölcsökből is készíthetünk aszalványokat, de a formája és a látványa nem lesz olyan, mintha válogatott, egészséges gyümölcsből készítenénk, de ez mit sem ront az aszalvány élettani előnyeiből.

A körte aszalása:

A körte elég sok ásványi anyagot (kalcium, magnézium, kálium, cink, vas, jód) és vitamint (A, B1, B2, C, E) tartalmaz; összetétele miatt sok betegségre természetes gyógyír lehet.

A körte fajtájától függően vagy az almához hasonlóan eltávolítjuk a magházát és szeleteljük, vagy hosszában szeletelve (a magházat így is eltávolítva) a héjával együtt aszaljuk attól függően, hogy mikor kapunk szebb, látványosabb aszalványokat. A szeleteket mártogassuk citromos vízbe, majd csepegtessük le, majd egy forró cukros vízbe helyezzük.(1liter vízhez 2-3evőkanál cukrot tegyünk.) A szeleteket a cukros lében hagyjuk kihűlni, majd szűrőkanállal kiszedegetve csöpögtessük le a cukoroldatot. A szeleteket egymás mellé a tálcára helyezzük és az aszalóban 3-5 nap alatt megaszalódik. Az aszalás feléig kevesebb napfénnyel aszaljuk, a második felében célszerű az aszalványt megfordítani és erősebb napfényben befejezni az aszalást. Az aszaló napelemét napjában két-három alkalommal célszerű a nap felé fordítani a teljesítményének a megtartása érdekében. A nedvességtartalmuk a 70-80 %-ról kb.15 – 20%-ra történő csökkenésével az aszalvány elkészült. (Egyszerűen úgy győződhetünk meg erről, hogy az aszalványt két ujjal nyomjuk össze, és ha nem enged levet, akkor jó.)  Az aszalvány tárolása száraz, hűvös helyen szitaszövetből készített, vagy más, jól szellőző tasakban történhet. Hűtőgépbe soha ne tároljunk aszalványt.

A szilva aszalása:

Kitűnő kálium, vas és rostforrás, hashajtó hatása közismert.

Mossuk meg a szilvát és 1%-os szódabikarbóna oldatba mártogassuk bele, majd friss vízzel öblítsük le. Ezzel a szilva héján lévő viaszréteget lemossuk és lecsepegtetés után elhelyezhetjük az aszalóban. A szilva aszalása 70-80 fokon a legelőnyösebb, ez az aszaló normális hőmérséklete nyári napsütésben. Egy napos aszalás után a szilva kissé megpuhul és a magját ilyenkor ki tudjuk nyomni. Ehhez vegyük ki az aszalóból, és a szilvákat a száruk helye irányába óvatosan nyomjuk meg. Ha túl nehezen, vagy túl sok gyümölcshússal jön ki a mag, akkor várjunk még a mag eltávolításával, aszaljuk tovább és később próbálkozzunk ismét a művelettel. A mag sikeres eltávolítása után a szilva aszalása a többi gyümölcsével azonos, néha megfordítva a szemeket a nedvességtartalom negyedére való csökkentésével az aszalvány elkészül. (Egyszerűen úgy győződhetünk meg erről, hogy az aszalványt két ujjal nyomjuk össze, és ha nem enged levet, akkor jó.)  A tárolása száraz, hűvös helyen szitaszövetből készített, vagy más, jól szellőző tasakban történhet. Hűtőgépbe soha ne tároljunk aszalványt.

A birsalma aszalása:

Nyersen őrzi meg A-, B1-, B2-, C-, E- és P-vitamin tartalmát, valamint a 27- féle ásványi anyagot ( foszfor, kálium, vas, kalcium, stb.). Fanyar, savanyú ízét mézzel enyhíthetjük.

Mossuk meg a birsalmát és 1%-os szódabikarbóna oldatba mártogassuk bele, majd friss vízzel öblítsük le. Ezzel a birsalma héján lévő viaszréteget lemossuk, és lecsepegtetés után tisztítsuk meg a magházától. Szeleteljük kb. 6-8mm-es szeletekre és szeletelés után mártsuk citromos vízbe. Lecsepegtetjük, majd elhelyezzük az aszalóban. Az aszaló a birsalma érésekor már nem melegszik csak kb. 60 fokig, ha melegebb lenne, akkor kissé árnyékosabb helyre helyezzük. Az aszalás a birsalma kevesebb nedvességtartalma miatt ekkor is 3-5 napig tart. Az aszalvány tárolása száraz, hűvös helyen szitaszövetből készített, vagy más, jól szellőző tasakban történhet. Hűtőgépbe soha ne tároljunk aszalványt.

Meggy és cseresznye aszalása:

B vitaminok minden mennyiségben, illetve kalcium, magnézium, kálium, A és C vitamin tartalma is magas. Savtartalma serkenti az emésztést.

Nagy szemű gyümölcsöket érdemes aszalni, mert a kisebb szeműekből aszalás után szinte semmi nem marad. A gyümölcsöt magjával együtt helyezzük az aszaló tálcáira, és az aszalás vége felé, amikor már a nedvessége jelentős részét elvesztette, akkor érdemes kinyomni a magot belőle, majd készre aszalni. Ezt legjobb a gyümölcs szerint kitapasztalni, mivel a sok féle gyümölcs miatt nehéz előre megadni a mag eltávolításának a legjobb idejét. A lényeg, hogy még legyen a mag körül egy kevés lé, ami segíti a mag eltávolítását. Az aszalvány a kimagozás után összezsugorodik, csak kisebb lyukú tálcán aszalhatjuk tovább, vagy egy szűrőbetétet helyezzünk alá. Az aszalvány tárolása száraz, hűvös helyen szitaszövetből készített, vagy más, jól szellőző tasakban történhet. Hűtőgépbe soha ne tároljunk aszalványt.

Sárgabarack aszalása:

Kálium, A-vitamin, és vas, ami a jó szívműködésért és vízháztartásért felelős.

A barackot félbevágjuk, kimagozzuk és a héjával lefelé a rácsra helyezzük. Nagyon erős napfénybe helyezzük az aszalót, hogy ne barnuljon meg a gyümölcs, vagy ha biztosak akarunk lenni, akkor előbb citromos vízbe mártjuk a gyümölcsöt. Az aszalást akkor is erős napfényben kezdjük, majd a második napon csökkenthetjük a napfény hatását. Az aszalvány, ha elkészült, akkor rugalmas, de nem enged nedvességet az összenyomásos próbánál. Ez nyári napokon is 4-5 nap alatt következik be. Az aszalványt száraz, hűvös helyen, jól átszellőző szövetből készített tasakokban tárolhatjuk. Hűtőszekrényben ne tároljuk.

Füge aszalása:

a káliumnak, a kalciumnak, a vasnak és a magnéziumnak is megfelelő forrása. Az aszalt füge cukorban is rendkívül gazdag, ezért nagyobb mennyiségben fogyasztva árt a fogaknak.

Vitamin: A, B1, B2, B3, B6, C

A fügét nem magozzuk ki. Érdemes félbe-négybe vágni, mert a nagyobb darabok még aszalógépben is nehezebben szárdnak ki, de megpróbálkozhatunk a hagyományos egyben történő aszalással is. Mindig figyeljünk arra, hogy azonos méretű darabokkal dolgozzunk, és, hogy alaposan mossuk meg a gyümölcsöket. Ha megvan az aprítás, helyezzük a fügéket az aszaló tálcáira szépen sorban, nem baj, ha összeérnek. Ha egészben hagyjuk, érdemes összenyomni őket, ne aggódjunk, ha kilapul, régen is préselve tárolták őket. Ne erős napfényben  aszaljuk, tehát nem túl magas hőmérsékleten, és itt is igaz, hogy minél nagyobbak a darabok, annál tovább fog tartani. A kész gyümölcsöt  vászonzacskóba felakasztva sötét, hűvös, száraz helyen érdemes tárolni, soha ne tegyük hűtőszekrénybe.

Őszibarack aszalása:

A, és C vitamin, kálium, és szelén található benne. Pattanások ellen kiváló.

Az őszibarackot megmossuk, félbevágjuk, magját eltávolítjuk. Citromos vízbe mártogatjuk, majd lecsöpögtetjük. Közben cukros vizet felforralunk (1liter vízbe három evőkanál cukor) és az őszibarack darabokat beletesszük. Kihűlésig a szirupban hagyjuk, szűrőlapáttal kiszedjük, héjával lefelé helyezzük a tálcára, és ha már nem csöpög a tálcáról, akkor az aszalóba helyezzük a tálcákat. Kevesebb napfénynél, de erős ventilátor teljesítménnyel kezdjük az aszalást. Másnap, erősebb napfénynél folytatjuk, és két nap után megfordítjuk a gyümölcsöket, úgy folytatjuk az aszalást. Ha megbarnulna a gyümölcs, akkor a citromos oldatba még több citromot tegyünk. Az aszalás után a gyümölcsöket még 1– 2 órán keresztül erősebb napfénynél továbbaszaljuk, mint a többi gyümölcsöt, mert rendkívül érzékeny a penészesedésre. A kész aszalványt száraz, hűvös helyen, jól átszellőző szövetből készített tasakokban tárolhatjuk. Hűtőszekrényben ne tároljuk.

A zöldségek aszalása:

A zöldségféléket szokás 10-15%-os forró sóoldatban előáztatni.)
A zöldségeket (például a répát, zellert) általában erősebben szárítjuk ki, mert sejtjeikben csak így érhető el a tartósításhoz szükséges cukor, só, vagy keményítő-koncentráció. Némelyiknél szokás előfőzést is alkalmazni, ez az aszalás során könnyebbé teszi a vízleadás, illetve az így szárított anyag a felhasználáskor több folyadékot képes felvenni, kisebb eséllyel lesz rágós.

A tököt meghámozzuk, majd szálasra gyaluljuk. Elterítjük a szárítórácson és időnként átkeverve 60-70 °C-on szárazra aszaljuk.
A hagymát meghámozzuk, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. Elterítjük a szárítórácson és időnként átkeverve 60-70 °C-on szárazra aszaljuk. (Egy kilogramm tisztított hagyma nagyjából 10 dkg aszalmányt ad.)
A sárgarépát megtisztítjuk, lemossuk, s legfeljebb 3-4 mm-es karikákra, vagy hasonló nagyságú csíkokra, kockákra vágjuk. 10 %-os sóoldatot forralunk, s a zöldségdarabokat 1-2 percre a 90 °C-os lébe mártjuk, majd azonnal lehűtjük hideg vízzel, s lecsorgatjuk. Rácson szétterítjük, 70-75 °C-on kezdjük a szárítást, s 55-60 fokon fejezzük be. (Egy kilogramm tisztított répából cca. 6 dkg szárított lesz.)
A zellerrel hasonlóan bánunk, mint a sárgarépával. (Ebből egy kilogrammnyi 7-8 dkg aszalmányt ad.)
A fehérrépa könnyen túlpuhulhat, ezért az előfőzés helyett inkább áztatjuk. A megtisztított, lemosott, s feldarabolt répát 1-2 órára 1%-os ecetsavba tesszük (ettől reméljük, hogy fehér marad), majd úgy szárítjuk, mint a sárgarépát, illetve a zellert. (Egy kilogramm tisztított petrezselyemgyökér 10-12 dkg szárazat ad.)
A gombát szárazon megtisztítjuk, esetleg vékonyan meg is hámozzuk. 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, s rácsra terítve tűző napon, vagy 40-60 °C-os hőmérsékleten - időnként átforgatva - teljesen kiszárítjuk. Szokás a gombaszeleteket vékony zsinórra fűzve is szárítani, de ilyenkor is fontos, hogy az egyes darabok ne érjenek egymáshoz, ne gátolják egymás szellőzését. (Egy kilogrammnyi nyersanyagból mintegy 7-13 dkg szárított gomba lesz.)

Fűszerek tartósítása, tárolása

Meddig friss, ha már száraz?

A legtöbb fűszer eleve szárítva kerül a konyhába, de ez még nem menti meg a további romlástól. Némelyiket a túlzott kiszáradás fenyegeti jobban, másokat a légnedvesség miatti penészedés, míg vannak olyanok is, amelyekre a fény jelenti a legnagyobb veszélyt. De az eredmény rendszerint ugyanaz: a jellemző ízt, illatot, színt vagy éppen gyógyhatást adó anyagok lebomlanak bennük, vagy egyszerűen csak elillannak belőlük. A jó fűszertartó tehát mindezen hatásoktól véd: átlátszatlan üvegből, vagy porcelánból készült, s légmentesen záródik. (Aki különösen óvja a drogjait, arra is ügyelhet, hogy a tartó ürülésével se jusson sok hely a pusztító levegőnek, ebben segít, ha például vattával tölti ki a felszabaduló teret.) Egy műanyag vagy fém doboz is lehet jó, de általában ellenük szól, hogy ezek némelyikének erős saját szaga van, vagy az anyaga reakcióba léphet a benne tárolt növény valamely összetevőjével. A kereskedelemben használatos zacskókban pedig rendszerint csak fele-háromnegyed annyi ideig őrzi minőségét egy fűszer, mint egy jó üvegben.
A korrekten tárolt szárított fűszerek (és gyógynövények) legtöbbje úgy 2 évig tekinthető teljes értékűnek. (De kivétel például a különösen érzékeny sáfrány vagy a vanília, amelyek már 8-12 hónap elteltével is számottevően veszítenek hatóanyagaikból).
A minőségromlást gyorsítja a felesleges darabolás, emiatt például a gyömbérből vagy a szerecsendióból is mindig csak annyit reszelünk le, amennyit éppen elhasználunk, s a borsot is célszerű közvetlenül az ételbe őrölni. (Csak példaként: a darabosan 2 évig is jól elálló fahéj, ha „gyárilag darálva”, zacskóban vesszük, már 8 hónap múltán sem az igazi.

Fűszerek szárítása

A zöldfűszerek legtöbbje egyszerű szárítással is jól tartósítható, s ha helyesen tároljuk, egy-két évig használható. Ehhez a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor szedjük, amikor még zsengék, rendszerint ilyenkor legintenzívebbek az ízeik. (Ha magot gyűjtünk fűszernek, azt is inkább az érés kezdetén szedjük.)
A begyűjtött ágakból - az alsó végüknél összefogva - kicsi laza csokrokat kötünk, s azokat árnyékos, meleg (25-30 Celsius-fokos), szellős helyen felakasztjuk. (Terméses ágakra szokás alulról egy nagyobb papírzacskót is lazán ráhúzni, hogy az a kipergő magokat felfogja. Ha nagyon poros a szárítóhelyiség, akkor viszont felülről szokás papírral takarni, hogy kevesebb szenny tapadjon a növényre.) A naptól mindenképpen óvjuk a száradó fűszert (ronthatja a színét, ízét), de nagyobb mennyiséget nem érdemes kötözgetni, ha van rá hely, lehet szitán, hálón kiterítve is szárítani, ám ekkor is fontos, hogy a száraz, meleg levegő jól körbejárhassa. (Hideg időben, vagy gyorsabb munkára használható egy szabályozható hőmérsékletű sütő is, de abban se legyen melegebb 35 Celsius-foknál, s ott is kell a jó szellőzés.)
Amikor a szárítmány már csontszáraz, s pattanva törik - ehhez néhány nap, esetleg egy-két hét kell -, jöhet a morzsolás. Ennek csak az a célja, hogy a továbbiakban kisebb edényre legyen szükségünk.