Az aszalás ősi tartósítási módszer: a lassú szárítás során a gyümölcs elveszti víztartalma 80 százalékát, így a romlást okozó mikroorganizmusok elpusztulnak, megmarad viszont valamennyi jótékony tulajdonsága, és sokáig eltartható lesz.

Az aszalást eredetileg a tűző napon, a magas hőmérséklettel érték el elődjeink, mára azonban tudjuk, hogy a túl magas hőmérséklet nagymértékben rontja a gyümölcsök, zöldségek vitamintartalmát, azaz ezek a hasznos összetevők nem maradnak meg az ilyen módon elkészített aszalványokban.
A napon, szabadban szárítás/aszalás mai változata a napkollektorok segítségével érhető el eredményesen.
A napon szárítást később felváltotta a tűzön szárítás, ennek fejlettebb változata a tűzhelyben történő aszalás, ez azonban hosszadalmas és rengeteg energiát emészt fel, miután a tűzhely ajtaját a szellőzés érdekében nyitva kell hagynunk, maga a művelet pedig körülbelül 10-18 órát igénybe vesz, bizonyos gyümölcsök esetében akár ennek dupláját is.
A fentieknél lényegesen egyszerűbb és bármely lakásban, nem csak kertes házban alkalmazható, egyszerű, gyors megoldás egy napenergiával vezérelve működtetett aszaló használata.

Az aszalás során három alapvető dologra kell figyelnünk:

1. időben kezdjük el az aszalást, még mielőtt az enzimek romlásnak indítanák a zöldséget/gyümölcsöt;
2. tisztában kell lennünk azzal, melyik termény milyen hőfokot igényel az aszaláshoz és mennyi időt, ugyanis könnyű „túlszárítani” is a finomságokat;
3. gondoskodnunk kell a megfelelő szellőzésről, ennek hiányában ugyanis a távozásra szánt nedvesség nem fog távozni – és lőttek az egész aszalásunknak.